Tuesday, August 7, 2018
It started in Naples...
A nápolyi repülőtér termináljából kilépve fülledt nyári éjszaka fogadott. Az olasz nyüzsgés és a forró, párás levegő azonnal tudatta velem, hogy csodás 8 nap vár rám. Férjem taxit fogott, és 15 perc múlva már az NH Ambassador Hotel 23. emeleti szobájának ablakából kémleltem a tengert, a várakat, és a Vezúv sötétbe burkolózó körvonalát. „Vedi Napoli e poi muori...” vagyis „Nápolyt látni és meghalni...” Abban a pillanatban megértettem ezt az olasz mondást. De tudtam, ez még csak a kezdet!
Exiting from the Terminal of airport in Naples, a tropical summer night greeted us. The Italian bustle and the hot, humid air promptly told me that eight wonderful days were waiting for me. My husband caught a taxi, and in 15 minutes I was on the 23rd floor of the NH Ambassador Hotel. I was watching the sea, the castles, and the contour of the Vesuvius fading in the dark. „Vedi Napoli e poi muori...” or „See Naples and die...” I came to understand this Italian proverb at that moment. Though I knew it was just the beginning!
Térképen rajzolta be nekünk a recepciós hölgy az ajánlott
éjszakai sétaútvonalat, hiszen nem nyughattam, azonnal látni akartam a várost,
még ha csak egy kis szeletét is. Vonzott a dél-olasz életérzés és a
kíváncsiság. Dudáló autók, hangoskodó fiatalok, és nyüzsgő árusok között Aperol
spritzet szolgáltak fel nekünk, és órákon keresztül néztük, ahogy a Reggaeton
dallamaira lüktet a nápolyi éj.
The next morning, we went to Pompeii with the Circumvesuviana train heading to Sorrento. About forty-five minutes later, we arrived to Pompei Scavi station. After a few minutes walk we arrived to the entrance to the archaeological park. Since I was a child I have been interested in the history of this ancient city. In my high school of art, one of my favorite teachers told me a lot about it. Therefore, I was enchanted even more. So my old desire was fulfilled that day. My heart was racing. I felt like we were on a time travel. I felt goosy when I became aware that culture flourished at this place thousands of years ago and I was walking on the stones where people who got perished in 79 lived their everyday life. In spite of the scorching heat, we breathed history for several hours at the foot of Mount Vesuvius. It was a dreadful and fascinating sight. On the way back, we were still stunned by the experiences. Our thoughts were interrupted only by the loud singing of musicians traveling with us in the same wagon. In the evening, we had dinner in the outskirt of the Spanish District. We reserved an atmospheric table in Trattoria Speranzella, where we ordered pasta with clams. There was a pleasant breeze in the humid air, and I was waiting for the next morning with childlike excitement.
Rövid várakozás után végre felszállhattunk Capri
szigetére tartó hajónkra. Másfél órás út volt, a sós tenger illata és a vad
hullámok elringattak, közben a vakítóan kék vizet figyeltem, és vártam, mikor
pillanthatom meg a szigetet ölelő sziklákat. A kikötőben, a fedélzetet elhagyva
percekig álltam, és könnyek szöktek a szemembe. A kis sziget hangulata
egyszerűen leírhatatlan. Első látásra menthetetlenül beleszerettem. Úgy éreztem
magam, mint ahogy Alíz érezhette magát, mikor belépett Csodaországba. Egy eddig
számomra ismeretlen világ tárult elém. Minden más volt, mint a megszokott. A
nyitott tetejű taxik, a liliputi méretű buszok, a rengeteg virág, a kaktuszok,
citromfák, az egytől egyig vidám, látszólag gondtalan emberek. A következő öt
napban én is így éreztem magam: felhőtlenül.
After a short wait, we finally boarded the ship which was heading to Capri Island. The trip took one and a half hours. The salty scent of the sea and the wild waves touched me. While I was watching the dazzling blue sea, I was waiting for the rocks around the island to appear. In the harbor, leaving the deck, I stood for a few minutes and tears ran into my eyes. The atmosphere of the small island is simply indescribable. At first glance I fell in love with it. I felt like Alice when she entered Wonderland. A world previously unknown to me was unfolding. Everything was different than usual. There were open-top taxis, tiny-sized buses, tons of flowers, cacti, lemon trees, and seemingly happy and carefree people. In the next five days, I felt that way too: carefree.
Capri valóban az álmok szigete. Sosem találkoztam még egy helyen ennyi kedves emberrel, és ennyi szépséggel. Egy valóban más világ, mintha csak álmodtam volna. Szállodánk a városközponttól öt perc sétára volt, hihetetlenül szédítő kilátással. Érkezésünk után a medence partjáról néztem a végtelenbe, majd nyakunkba vettük a várost. Az óratorony tövében a főtéren frissítőt ittunk, később pedig a kis utcák felé indultunk. A virágok illatában, az apró, szűk macskaköves járdákon, a megszokottnál sokkal kisebb, de annál gyönyörűbb épületek között elvesztem. A Hold már magasan járt az égen, mikor a Villa Verde teraszán vacsoráztunk. A zenekar a Tu Vuó Fa’ L’Americano-t játszotta, a felszolgálók Limoncelloval kínáltak, végül a méltán híres dél-olasz desszerttel, a babà-val koronáztuk meg az estét.
Capri is indeed the island of dreams. I have never met this many kind people and so many beauties. This is a really different world, as if I had dreamed. Our hotel was five minutes from the city center, where the view was unbelievably dazzling. After our arrival, I was looking into the infinity from the edge of the pool. Then, we started exploring the city. We had some refreshments on the main square which was at the bottom of the Clock Tower. Afterwards, we headed towards the narrow streets. The scent of flowers, the tiny and cobbled sidewalks, and the smaller than usual but gorgeous buildings enchanted me. The moon was already high in the sky when we had dinner at Villa Verde's terrace. The band was playing the “Tu Vuó Fa’ L’Americano”, and the waiters served Limoncello. Finally, our night was crowned by the famous South Italian dessert called “babà”.
Nagyon vártam, hogy a Marina Piccola sziklákkal körülvett
kis partján végre a tengerbe vethessem magam, ám első találkozásom a vízzel
elég viccesre sikerült. Nem vagyok jó úszó, ezért arra gondoltam, hogy a
derékig érő vízben tökéletesen fogom magam érezni, de ezt az elképzelésemet egy
pillanat alatt elmosta egy – a megszokottnál nagyobb – hullám. Férjem hangos
nevetésére bújtam elő a víz alól, majd a segítségével partra küzdöttem magam. A vadul
csapkodó tenger délutánra megszelidült, én pedig újra
bemerészkedtem, immár több sikerrel! Később bejártuk a partot, és hideg olasz
sört kóstoltunk az egyik kedves kis étterem tengerre néző asztalánál.
I was really looking forward to jump in the sea on the rocky shore of Marina Piccola. Though my first encounter with the water was quite funny. I am not a good swimmer, so I thought am going to be just fine in the shallow water. However, my idea got quickly washed away by a wave that was bigger than usual. My husband was laughing loud when I appeared again. Then, he helped me out from the water. The wild sea calmed down in the afternoon, and I gave it another shot. This time, I was successful! Later, we went to explore the beach. While sitting at a sea-facing table of a lovely restaurant, where we tried some cold Italian beer.
Capri szigetén két város található: Capri és Anacapri. A különleges méretű buszra felszállva mindössze 10 perc alatt Anacapriba értünk. Rengeteg ajándékbolt és árus fogadott minket, akik mind saját kézműves termékeiket mutatták büszkén. Szebbnél szebb kézzel festett porcelánok, citrom és majolika mintás tányérok, tálak és csempék sorakoztak. A kis éttermekbe kedves, elegáns pincérek hívogattak, a kalapos bácsinál pedig órákig tudtam volna válogatni. Felfedeztük a várost, majd a Villa San Michele bámulatos kertjében hortenziák, egyiptomi ereklyék és római műalkotások között pihentünk meg.
There are two towns on the Island of Capri: Capri and Anacapri. By taking a special-sized bus, we reached Anacapri in ten minutes. Plenty of souvenir shops and merchants greeted us. They were all proud of their handcrafted products. Stunning hand-painted porcelains, plates, dishes and tiles with lemon and majolica patterns were lined up. Nice and elegant waiters were inviting us to the small restaurants, and I could have spent hours at the hat-merchant. After exploring the city, we took a rest in the amazing garden of Villa San Michele, among hydrangeas, Egyptian relics and Roman artifacts.
Az estéket nem zártuk le a vacsorával, úgy éreztem egy ilyen csodás helyen nem szabad alvásra pazarolnom az időt. Az éjszakába nyúlóan nyitva tartó üzletekben nézelődtünk, közben gelatot ettünk, és egymás szavaiba merültünk. A főtértől kanyargó kis utcák zsúfolásig vannak butikokkal, és a legtöbb designer márka is képviselteti itt magát. Szinte mindenhová benéztünk. A helyi készítésű táskákat és kalapokat modellek népszerűsítik az utcákon, és szinte minden divatház Capri kollekcióval hívogatja a divat szerelmeseit. A Dolce&Gabbana üzlet elvarázsolt, a legszebb, amit valaha láttam. Az ikonikus majolica minta a szigetről származik, így nem is volt kérdés, azonnal elcsábultam. A hosszúra nyúlt esti séták után a vacsora már távolinak tűnt, így minden éjjel betértünk egy kis családi közértbe, ahol kedves idős házaspár friss arancini-t, sonkát és bruschetta-t csomagolt. Rajongok az ilyen helyekért.
Dinner did not mean the end of our evenings. In such a wonderful place, I felt that time should not be wasted with sleeping. In the night, we explored the shops that were still open. We immersed in each other’s words, while we were eating gelato. The small streets beginning at main square are crowded with boutiques, and most of the designer brands are present here. We visited almost every one of them. Local-made bags and hats are promoted by models on the streets. Almost every brand attracts fashion lovers with an exclusive Capri collection. The Dolce & Gabbana store enchanted me. It was the most beautiful store I have seen so far. The iconic majolica pattern originates from the island. There was no room for doubt, I got seduced immediately. After our long evening walk, considerable time had passed since dinner. So every night we visited a family grocery shop where a lovely old couple packed fresh arancini, ham and bruschetta. I am big fan of such places!
Sajnos az idő repült, és tudtam, hamarosan búcsút kell vennem Capritól. Utolsó nap még Augustus kertjébe látogattunk, majd a Rooftop teraszán Bellinivel koccintva búcsúztunk el a Saetta, Stella és Scopolo nevű sziklák triumvirátusától.
Unfortunately, time was flying, and I knew I would have to say goodbye to Capri soon. Last day we visited Augustus’ Garden. On the terrace of the Rooftop, we clinked our glasses which were filled with Bellini. Then, we said goodbye to the three rocks named Saetta, Stella and Scopolo.
Nápolyba visszatérve a jacht kikötőben kagylót ettünk és proseccot ittunk, olasz slágereket hallgattunk a La Nuit bárban, majd nyugovóra tértünk az első két estéről már jól ismert szállodánkban. A repülőnk csak késő este indult, így minden pillanatot kihasználva, utolsó Dél-Olaszországban töltött napunkat is tartalmassá tettük. Dél körül, két órás várakozás után végre felcsendült egy hangos “ottantanove” kiáltás a L’Antica Pizzeria da Michele bejárata előtt. Ez azt jelentette, hogy mi következünk, és megkóstolhatjuk az eredeti, hamisítatlan nápolyi pizzát. Nem is akárhol, a világ legelső pizzériájában. Az ajtó melletti tábla dátuma szerint 1870 óta ugyanitt, ugyanúgy készítik ugyanazt a két féle pizzát, amit még Julia Roberts is megkóstolt az Ízek, imák, szerelmek című filmben. És valóban megérte várni. A pizza fogalma itt új értelmet nyert. Túlságosan is jóllakottan indultunk tovább, így taxi helyett inkább a gyaloglást választottuk. Kis utcákon, néhány sikátoron és egy piacon keresztül végül megtaláltuk a Chiostri di Santa Chiara-t, mely bazilika és kolostor egyben. Legszebb része az egyedülálló kolostorudvar, melynek padjai és oszlopai kézzel festett 14. századi majolikatéglákkal vannak kirakva. Lenyűgöző látványt nyújt. Visszafelé még babà-t vettünk egy utcai árustól, majd bőröndjeinket a taxi csomagtartójába pakoltuk, és elbúcsúztunk ettől a nyüzsgő, hangos, ízig-vérig dél-olasz várostól. A repülőn még álmodtam kicsit erről az utazásról, és azóta sem tudom kiverni a fejemből.
Ez
szerelem lett, mely Nápolyban kezdődött… Caprin beteljesült.
Returning to Naples, we ate clams and drank Prosecco in the yacht harbor. In the La Nuit Bar, we listened to Italian hit songs. Then, we went to sleep in our aforementioned hotel. Our flight was scheduled to late in the evening. So, taking advantage of every moment, we could spend our last day in Southern Italy meaningfully. Around noon, after two hours of wait, a loud “octantanove” cry was heard at the entrance of the L'Antica Pizzeria da Michele. This meant that we were the next ones to taste the original and genuine Naples pizza, in the very first pizzeria of the world. According to the date sign next to the entrance, the same two pizzas are made here since 1870. Even Julia Roberts tasted these pizzas in Eat Pray Love. It was worth waiting for. The concept of pizza has gained new meaning here. We had way too much to eat, so instead of a taxi ride we chose walking. After crossing small streets, a few alleys and a market, we finally found the Chiostri di Santa Chiara, which is a basilica and a monastery in one. The most beautiful part of the monastery is its unique yard, whose benches and columns are decorated with hand-painted majolica bricks from the 14th century. It was a stunning sight. On the way back, we bought another babà from a merchant on the street. Then, we put our bags into the luggage compartment of the taxi cab, and said goodbye to this bustling, loud and authentic Southern Italian town. On the plane, I had a dream about this trip. I just can not get it out of my mind since then.
This love begun in Naples… And it was fulfilled in Capri.
Sincerely with love,
Anita
“A fekete bőr örök, bármilyen alkalomra megfelelő. Sosem megy ki a divatból. Arra fogok törekedni, hogy az írásaim is ilyenek legyenek. Hogy bárki, bármikor szívesen olvashassa. Remélem örömödet leled majd benne!”