Monday, October 2, 2017

Hello October!

Október első napja van, vasárnap. Ebben az évben talán az utolsó olyan vasárnap, amikor még kiélvezhetjük a már gyöngédebb napsugarakat az igazi ősz beköszönte előtt. Ez a kedvenc időszakom a tavasz mellett, ilyenkor érzem magam legjobban a bőrömben, hiszen nincs se túl meleg, se túl hideg. Egyszerűen pont jó! Szeretem a kiskabátokat, a sálakat és a kötött pulóvereket, a poncsókat, a vastagabb szoknyákat. Mindent, ami puha, és melegséget áraszt. Ilyenkor már várom az ünnepeket, ez a legszebb az őszben számomra. A várakozás. De ez a várakozás más mint a többi, hiszen nem csak a cél a fontos, hanem élvezem az út minden pillanatát egészen karácsonyig. Már most keresem a megfelelő tököket, amik október utolsó napján vicces arcokat kapnak majd, és bevilágítják azt a kicsit varázslatos halloween-i éjszakát. A gyertyatartókba fekete gyertya kerül, és megnézünk valami ezer éves viccesen rémisztő horrorfilmet, meleg pléd alá bújva, forrócsokival. Ez a legmegfelelőbb időszak a nagy sétákra is. Kiskutyám, Zizi nagy örömére ma is kimozdultunk pár órára, nyakunkba vettük a környéket. Ő lassan öt éve a családunk tagja, életem egyik legjobb döntése, és legszebb napja volt, amikor hazajött velünk. Sokat tanultunk eddig is, és tanulunk most is egymástól. 

Today is Sunday, the first day of October. This day is maybe the last Sunday of the year when we are still able to enjoy the gentle sunbeams before the real autumn comes. This is my favorite season besides spring. The weather is not too hot or too cold, hence I feel awesome in my skin. It is just fine! I love wearing jackets, scarfs, sweaters, ponchos and warmer skirts. Basically everything that’s soft and gives warmth. This time, I am already waiting for the holidays, which is the most beautiful thing in the autumn for me. The waiting. However, this time it is different, because not only the goal is important, but I enjoy every milestone on the road to Christmas. I am already seeking for pumpkins to give them spooky faces on the last day of October. They bring light to that magical Halloween night. We are having some hot-chocolate under the cozy blanket and watch some centuries-old horror movie, so old that is funny at the same time, while there are black candles around us. This it the perfect time for long walks too. Today, Me and Zizi explored the district in a couple of hours. It is always a delight for my puppy. She is the member of our family for almost 5 years now. Having her was one of the best decisions of my entire life. It was such a beautiful day when she came home with us. We always have something to learn from each other.

A séta után egy igazán nagy feladat várt rám. Az őszi gardróbrendezés. Mindig gondom van azzal, hogy nehezen válok meg régi dolgoktól. Pedig állítólag nem szabad ragaszkodni a tárgyakhoz. Így most keményen megparancsoltam magamnak, hogy könyörtelen leszek, és nem hagyom magam elveszni a cuccok között... Nagyjából sikerült is, csak pár olyan kincset tartottam meg, amiket bár nem hordok évek óta, ragaszkodom hozzájuk egy-egy szép emlék miatt. A nyári ruháimmal kezdtem, hiszen tudom, ami idén nem volt rajtam, az biztos, hogy többé nem is lesz. Eddig próbáltam megmagyarázni magamnak, hogy egyszer még jól jöhet az az icipici farmer short, de szegény 2 éve a szekrény alján tengődik, így biztos jövő ősszel is ugyanott találnám meg, addig tudomást sem véve róla. Szóval neki is mennie kellett jó pár hasonló szerepet betöltő társával együtt. A cipők már nagyobb fejtörést igényeltek... Végül minden pár maradt, az örök darabok akár sok év múlva is megállják a helyüket. Utána jöttek az éppen aktuális őszi ruhák, a tavalyi és annál régebbi darabokat kiválogattam. Pár meleg kabát is zsákba került, valaki télen nagyon fog majd neki örülni. Jó, hogy rend van. Olyan rend, ami most furcsa módon azzal az érzéssel tölt el, hogy az életem más területeire is hatással van. Lezártam egy fejezetet, kidobtam minden olyat, ami felesleges volt, ezzel helyet biztosítva az új, sokkal jobb lehetőségeknek. 

There is an enormous task waiting for me after the walk. The annual turtleneck acquisition. Leaving the old pieces behind is always a trouble for me. However, we are not supposed to be fond of objects too much. Therefore, I commanded myself to be ruthless and not to get lost among old stuff… I was more or less successful. I kept only a few treasures with pleasant memories attached to them. I’ve started with my summer-clothes, because I knew if I didn’t wear a piece this year, I will never wear it again. I tried to convince myself about keeping this teeny-tiny farmer-short up to know, but the poor thing got lost in the bottom of my closet for two years now. I will find it at the same place next autumn too, not even taking a note about it until then. So it had to go, along with a couple of pieces with similar story. However dealing with shoes caused serious headache. At the end, every shoe remained. The eternal pieces will stand even years from now. Thereafter, the autumn-clothes came. I’ve assorted the older models. Some warm coats also went to the sack, they will make someone happy during the winter. It is good to have everything in order. I’ve got the feeling that this order affects other grounds of my life too. I’ve closed a chapter, got rid of everything unnecessary. There is now space for much better opportunities.

Sincerely with love,

Anita